Város és hatalom
A városok jogi helyzete, országrendisége és hatalmi reprezentációja a közép- és kora újkorban
Az URBS Magyar Várostörténeti Évkönyv 2019. évi konferenciafelhívása
Budapest Főváros Levéltára, 2019. november 13–14.
A Budapest Főváros Levéltára, az Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége és az MTA Történettudományi Bizottsága Várostörténeti Albizottsága szervezésében meghirdetett konferencia azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a városok jogi helyzetével, a szabad királyi városok országrendiségére és a városoknak önálló rendként a belpolitikai életben betöltött szerepére és a városok mindehhez kapcsolódó reprezentációjára vonatkozó új kutatásokat bemutassa.
A szabad királyi városok felemelkedése, a városi privilégiumok megszerzése mellett a szabad királyi városi lét kiemelkedően fontos tényezője volt a városok rendként való elismerése és működése. A vita, amely főként Kubinyi András és Gerics József között alakult ki, azt a fontos kérdést feszegette, hogy vajon a 16. század első negyedéig a Magyar Királyság városai rendelkeztek-e egyáltalán országrendiséggel? E problémafelvetés egyben megkérdőjelezte azt is, hogy a szabad királyi városok kifejezés egyáltalán helytálló-e a késő középkor időszakában Magyarországon – akkor, amikor Európa számos államában a polgárság már egyre erősebb politikai szerepet játszott.
Ezt követően a Magyar Királyság betagozódása az éppen ekkor kialakuló Habsburg Monarchiába jelentős változásokat hozott a magyarországi városok rendiségében. Ekkortól a városok a rendek biztos tagjává váltak, és mint az utolsónak csatlakozottakkal szokott történni: nem sok tekintélyük volt. Közhely, hogy a negyedik rend a magyarországi diétákon mennyire csekély befolyással bírt. E közhely egyben meg is bélyegezte a városok szerepét a belpolitikai vitákban: szerepük érdektelen, unalmas, a 18. századtól az udvar kiszolgálói, a Magyar Királyság „önállóságában” szerepet nem játszhattak, sőt!
E kép az utóbbi években kezd megváltozni. Az e témakörben végzett kutatások ugyan nem vitatják, hogy a városok a diéták vitáiban jóval fontosabb szerepet játszottak volna, de érdekvédelmük hatékonysága a korábbi negatív képpel szemben jóval nagyobbnak bizonyult, főként a 16-17. században. A 18-19. századi szerepük azonban még mindig feltáratlan, a városi követek tevékenységét még nem ismerjük kellő mélységben. Ez utóbbi megállapítás az erdélyi városokra még inkább elmondható: az erdélyi városok ugyanis nem alkottak önálló városi rendet, hiszen amint az köztudott a legnagyobb, leggazdagabb városok a szász rendi nemzet territóriumán helyeztek el, s annak részeként politizáltak. Számos nyitott kérdést rejtenek azonban magukban az erdélyi városok jogi státusával és politikai lehetőségeikkel, korlátaikkal kapcsolatos ismereteink. Hasonlóképpen fontos lenne ezeket a kérdéseket megvizsgálni a Délvidék, Szlavónia és Horvátország eltérő közigazgatási keretei között működő városok esetében is.
A szabad királyi városi rangot elnyert települések számára azonban az elnyert privilégiumcsomag az egyik legjelentősebb tényező volt. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a városi tanácsok a szabad királyi városi rangért óriási küzdelmet folytattak, olykor erejükön felül is hihetetlen összegeket voltak képesek kifizetni, és személyes kapcsolataikat felhasználva lobbizni. Az elnyert oklevélben rögzített szabadságjogok e városokat és polgáraikat felemelte a rendek közé, amivel a széleskörű önkormányzati jogokon kívül, számtalan gazdasági előnyökhöz is jutottak és a legmagasabb szinten tudták képviselni érdekeiket.
A városi polgárság roppant büszke volt a megszerzett vagy öröklött rangra, az elnyert önkormányzati jogokra, amit a reprezentáció különböző építészeti, művészeti, vizuális és szimbolikus elemeivel is kifejeztek. A középkortól jelenlevő heraldikai reprezentáció és az autentikus városi pecsét egyre szélesebb körű használata mellett a díszesen megépített városházák, a várost védő és reprezentáló városfal és tornyok felépítése, kibővítése és tudatos ékesítése kifejezte ezt a büszkeséget és a rendek között elfoglalt helyüket. Ugyanezt fejezte ki a városi tér tudatos alakítása és az alkalmi, ünnepi térhasználat hangsúlyosabbá tétele. Ez utóbbi az egyházi vonatkozások (körmenetek, misztériumjátékok, temetési menetek) mellett egyre több világi elemmel (uralkodók fogadása, ki- és bevonulások, a joghatóság gyakorlásához kapcsolódó nyilvános események) bővült.
A konferencián az alábbi témakörben várunk előadásokat:
- A szabad királyi városok és mezővárosok jogi helyzetének alakulása, annak változásai; privilégiumaik megszerzésének módjai; hatalmi konfliktusaik egymással és a felső szintű kormányzattal; a városok érdekvédelmi és érdekérvényesítési stratégiái, valamint módszereik a különféle rendi fórumokon; városi érdekvédelem a vármegyegyűléseken, városi szövetségrendszerek összehangolt érdekérvényesítési taktikája; felekezeti küzdelmek és politikai küzdelmek összefonódása.
- A városok országrendiségének kialakulása, korai története; a központi hatalom befolyása a városok politikai szerepére; a szabad királyi városok részvétele, szerepe és érdekeinek képviselete a rendi országgyűléseken; a városi követek megválasztása, és tevékenysége, országgyűlési részvételük anyagi és szellemi feltételei és körülményei.
- A városok hatalmi reprezentációjának vizuális megjelenítése a belső térben és az országos politikában; a városi reprezentáció építészeti megjelenítése; a heraldikai reprezentáció kialakulása, differenciálódása és jellemző megjelenési formái, városi és királyi címerhasználat összefonódása; az autentikus városi pecsétek vizuális megjelenése és használatának bővülése; az ünnepi és alkalmi térhasználat változásai és reprezentatív funkciói.
Szívesen látunk az esettanulmányok mellett több városra kiterjedő, összehasonlító előadásokat, illetve olyan javaslatokat, amelyek a megjelölt témák valamelyikét szélesebb regionális összefüggésben tárgyalják.
Kérjük, hogy előadási szándékát Mátyás Zoltán szerkesztőségi titkárnak szíveskedjen jelezni. Elérhetősége: matyasz@bparchiv.hu Jelentkezési határidő: 2019. február 15. Jelentkezéskor kérjük, csatoljon egy 200–250 szó terjedelmű összefoglalót és egy rövid szakmai önéletrajzot. A konferenciával kapcsolatos esetleges kérdéseiket is ezen a címen várjuk. A jelentkezőket legkésőbb 2019. március 31-ig értesítjük szinopszisa elfogadásáról, illetve elutasításáról.
A legjobb előadásoknak publikálási lehetőséget biztosítunk az Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyvben. A megjelentetésre szánt kéziratokat a konferencián kérjük leadni!
A konferencia szervezőbizottsága
